Uhh, hol is kezdjem…?
Elég sűrű volt a mai nap. Egész nap az elsősegély nyújtási ismereteket tanultuk. Délután már a gyakorlatban is teszteltük a tudásunkat. Először a stabil oldalfekvést kellett mindenkinek megcsinálni. Én lettem az eszméletlen utas, a lányok rajtam próbálták a lépéseket, mivel én vagyok a „legerősebb” ember az osztályban. J Elég finoman fogalmazott a tanár néni. Azért fél órán keresztül játszani a „halott” próbababát, akit folyamatosan mozgatnak össze-vissza nem egyszerű dolog. De kb. a 10. után már hozzá lehet szokni.
Ezek után az volt a szituáció, hogy ha a gépen egy utas eszméletét veszti az ülésen, hogyan kell őt biztonságosan a gép folyosójára helyezni. Ez úgy néz ki, hogy az utas mögött lévő sorba áll az egyik légiutaskísérő (CCM), ő az utas fejét hátrahajtja, a száját pedig kinyitja, hogy szabad utat teremtsen a levegőnek, a másik két CCM pedig két oldalról a combja alá nyúlva és a hátát támasztva ülésről ülésre helyezi, majd lefekteti a folyosóra.
Kijelentette a tanárunk, hogy ismét én leszek a próba baba, mert hát fel kell készülni a testesebb utasokra is. Mindenki nagyon örült neki.
Hát ez kb. 3 próbálkozást ért meg, mivel folyamatosan elejtettek a lányok, (a széksort helyettesítettük 3 a teremben található székkel, ami persze nem volt rögzítve a padlóhoz, mint a gépen, ezért mindig csúszkált minden felé) így az egyik legkisebb srác került a helyemre.
Este 7-kor sikerült haza érnünk. Nagyon sok anyagot vettünk, sőt kaptunk házit, 3-4 fős csoportokban kellett dolgoznunk, egy prezentációt kell tartanunk holnap. Nekünk az a téma jutott, hogy mi a teendő, ha egy utas szemébe egy idegen tárgy (test) kerül.
Nem tanultunk róla semmit, a manualban (kézikönyvben) minden le van írva róla. Hehe, tök kösz!
Én csináltam a rajzos prezentációt az előadáshoz és én leszek a szenvedő utas, akinek egy toll szúródott a szemébe. Elég látványos lesz. J
(Nem nagyon találtunk olyan dolgot, ami a szemben nagyobb problémát okozhat, így kitaláltam, tételezzük fel, hogy egy utas éppen egy levelet ír a barátjának és óriási turbulenciába keveredik a gép, ami miatt az utas a szemébe szúrja a tollat. J)
Elég nehezen indultunk neki, de fél 12-re össze is hoztuk. Úgyhogy éjfél körül sikerült nekiállni a tanulásnak.
Ja és amit elfelejtettem, este 8 körül jönnek a többiek, hogy gyűlést tartunk. Először azt hittem, hogy azért mert 7-kor értünk haza és arról volt szó, hogy 8-tól fél5ig leszünk a suliban.
Kiderült, hogy a tanárnőnk sírva odament egyik diáktársunkhoz, hogy nem bírja idegileg az oktatást, folyamatos stresszben van, kimerült és már összepakolt, holnap utazik haza. MIVAN???
Nem gondoltam, hogy a tanárom hamarabb elkerül Hahnból, mint én! J
Közrejátszik az is, hogy minden nap ül egy felügyelő a teremben (ő is nő, eléggé unszimpatikus) és percről percre mindent jegyzetel ami történik. Minket, hogy reagálunk a kérdésekre, valamint a tanár minden mozdulatát.
Megbeszéltük, hogy megkeressük és beszélgetünk vele, aztán valaki „gatyába rázta” és úgy néz ki marad. J
Ja és a felügyelőről csak annyit, hogy ma odament néhány diákhoz és elmondta nekik, hogy elég kevés eszük van ehhez a kurzushoz és nincs sok esélyük arra hogy sikeresen elvégezzék!!!
Hát ezek után már nem tudok mit mondani.
Na „röviden” ennyi. Most jelenleg 03.27 van. Egy kis pihenés kapcsán írtam ezt mind le, most folytatom a tanulást. Lehet nem lesz belőle alvás, másképp nem tudok jól felkészülni. Bár így is esélytelen mindent megtanulni, főleg azokat, amiket word perfectre (szóról szóra) kell tudni.
See you tomorrow! (or today)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése